Anna napló
1.
Hogy mennyi idő telhetett el mióta utoljára, csupán magam szórakoztatására tollat ragadtam, magam sem tudom. Mióta nem számíthatok napi leveleidre, drága Barátom, magányra ítéltem íróasztalom és tollaim. Egy ideje azonban különös dolog keltette fel a figyelmem. Oly régóta csendes, szinte már igazi vadonná gazosodott kertünk újra megtelni látszik élettel. Eleinte nem szenteltem különösebb figyelmet a dolognak, ám néhány hónapja már szinte napi rendszerességgel tűnnek fel szobám ablaka alatt új, számomra eddig ismeretlen alakok, akik fontoskodó tekintettel pásztázzák, méregetik kertünk minden kis zegzugát. S ez a kíváncsi, s egyszersmind fontoskodó méregetés, mely eleinte felháborított, majd bosszantott, lassanként gyanakvás helyett inkább kíváncsivá tett, és úgy döntöttem szobám rejtekéből kilesem szándékuk. Mert egy nő, legyen bármennyire is nyitott és nagyvilági, sosem lehet elég óvatos, ha idegen férfiak, pláne előzetes bejelentés nélkül bóklászni kezdenek a kertjében.
Anna napló
2.
Csendes ámde kíváncsi szemlélődéssel töltöttem az elmúlt időszakot. Ó, drága barátom, el sem hinnéd miféle változások történtek szeretett kertünkben mióta utoljára ott beszélgethettünk. Sok-sok évnyi burjánzó mozdulatlanság után kertünk ismét élettel telik meg. Meséltem már neked róla, hogy egy ideje különös alakok jelentek meg ablakom alatt. És az, amit előkészíteni látszanak, istenem, szinte el sem hiszem, nem más drága barátom, mint egy nyári színház. Színpaddal, fényekkel, kulisszákkal. És hirtelen annyi emlék tör föl bennem, annyi csodás dallam, díszes páholy, bécsi vacsorák és operaestek, szeretett olvasmányaink, a drámák, amiket közösen olvastunk, a munkavázlataid, a jelenetek, amiket elolvasásra és véleményezésre nekem küldtél. Abban bízom, hogy a jó idő beköszöntével talán előadások is lesznek itt. Ó, drága, drága barátom, el sem hinnéd mekkora türelmetlenség, mekkora zsongás lett úrra rajtam ettől a felismeréstől. Oly rég elfeledett, hanyatlásra ítélt kertünk ismét megtelik majd. Zene lesz, tánc, dal és öröm. A játszók és a nézők öröme. Csak lenne már. Csak lenne már végre.